A himalájai só a Himalája vidékén található kősó egy különleges fajtája, amely ásványi összetételének köszönhetően egyedi színárnyalattal büszkélkedhet, és mind konyhai alapanyagként, mind kereskedelmi termékként használják.
Mi az a himalájai só?
A rózsaszín himalájai só egy rózsaszín színű só, amelyet jellemzően a pakisztáni Pandzsáb régióból bányásznak. Ez a durva só azért rendelkezik egyedi színnel, mert nem tiszta nátrium-klorid (NaCl), mint a jódozott asztali só. Ehelyett a Himalája-só 94-98%-ban nátrium-kloridból áll – a Bulletin of the Geological Society of Greece című folyóiratban megjelent cikk szerint -, valamint tucatnyi más, kis mennyiségben előforduló ásványi szennyeződésből, többek között kalciumból, káliumból, magnéziumból, szulfátból, bikarbonátból és sok másból. Ezek a szennyeződések az okai annak, hogy ez a só lágy rózsaszín árnyalatú, nem pedig az asztali só tiszta fehér színű.
Ezt a rózsaszín sót gyakran használják a hagyományos asztali só helyettesítésére, mivel ízében valóban kissé eltér, és számos állítás szól a lehetséges egészségügyi előnyeiről. Bár ez a só köztudottan kevés szennyezésnek van kitéve, minimális mennyiségű feldolgozást igényel, és nyomelemeket tartalmaz, nincs olyan tudományos bizonyíték, amely véglegesen alátámasztaná az ehhez a különleges fűszerhez kapcsolódó jótékony egészségügyi állításokat, amelyeket az alábbiakban röviden felvázolunk.
A himalájai só előnyei
A himalájai só lehetséges egészségügyi előnyeit számos állítás övezi, beleértve a csontok erősítését, a szervezet folyadékszintjének szabályozását, a keringés javítását és a szervezet pH-értékének kiegyensúlyozását, de számos ilyen állítás alátámasztására nincs elegendő tudományos bizonyíték.
Bár az ásványi anyagbevitel növelése fontos, ne feledje, hogy az ásványi szennyeződések a legtöbb himalájai sónak csak 2-6%-át teszik ki, és a kis mennyiség alapján, amelyet általában egy ételhez adnak fogyasztás céljából, ezeknek a nyomelemeknek a jelentős mennyiségű lehetséges bevitele korlátozott. Más szóval, biológiai hasznosulásuk korlátozott, amint azt a Journal of Trace Elements in Medicine and Biology című folyóiratban megjelent tanulmány is kimutatta.
Az a hiedelem, hogy a rózsaszín himalájai só jobb az egészségre, mert kevesebb NaCl-t tartalmaz, szintén nehezen bizonyítható, mivel sok fajta 98%-ban megegyezik a hagyományos asztali sóval. Ráadásul a legtöbb só, amit beveszünk, már eleve benne van az ételben, nem pedig az elkészítés során hozzáadott asztali sóból (vagy himalájai sóból) származik. Ettől függetlenül a nátrium kritikus fontosságú az elektrolitok egyensúlya szempontjából, ezért fontos, hogy elegendő mennyiséget biztosítsunk a szervezetünkben.
Az íz szempontjából egyesek jobban kedvelik a himalájai só ízét, és azok számára, akik esetleg bizonyos ásványi anyag hiányban szenvednek, a nyomelem bevitelének akár csak kis mértékű növelése segíthet bizonyos területeken, például a hormonháztartás, a pajzsmirigy működés és az anyagcsere tevékenységében.
Végül a himalájai só azért is jobb, mint a hagyományos só, mert kevésbé valószínű, hogy toxinokat vagy veszélyes szennyeződéseket tartalmaz. Ezt a sót a só „természetes” formájának tekintik, mivel kézzel bányásszák, és nem esik át semmilyen feldolgozáson, és nincs kitéve csomósodásgátlóknak vagy más vegyi anyagoknak, amelyekkel az asztali sót kezelhetik. Bár az asztali só feldolgozása nem bizonyítottan veszélyes, a tisztán organikus életmódot kedvelők számára vonzó lehet ez a sófajta.
Az egyéb himalájai só termékekhez – lámpákhoz, vágódeszkákhoz, fürdősókhoz stb. – kapcsolódó, az egészségre gyakorolt előnyökre vonatkozó állítások szintén nélkülöznek minden szakértői vizsgálatot; ezeket a termékeket esztétikai vagy érzékszervi értékük miatt kell értékelni, de nem az egészségre gyakorolt hatásuk miatt.
Kockázatok és megfontolások
Bár a nyomelemek hozzáadása az étrendhez általában jó dolognak számít, fontos megjegyezni, hogy a legtöbb konyhasó jódozott. Ez azt jelenti, hogy megfelelő mennyiségű kiegészítő jódot biztosít az étrendünkhöz, mivel az amerikai előírások szerint a jódozott sónak 45 mg I/kg koncentrációval kell rendelkeznie, az Environmental Science and Technology című szaklapban megjelent cikk szerint. A pajzsmirigyükkel küzdő vagy jódhiányban szenvedő emberek számára valóban jobb lehet, ha maradnak a jódozott asztali só mellett, mint a rózsaszín himalájai só mellett, amely ugyan tartalmaz jódot, de alacsonyabb koncentrációban.
Továbbá a sófogyasztást szigorúan szabályozni kell, mivel a magas sómennyiség növelheti a magas vérnyomás, a vesebetegség, a szívbetegség, a stroke, a csontritkulás és a májkárosodás kockázatát, sok más gyakori betegség mellett. A himalájai sóhoz kapcsolódó, nem igazolt egészségügyi előnyökről szóló állítások ellenére a sófajták mértékletes fogyasztása kulcsfontosságú. Végül pedig csak ellenőrzött vagy megbízható forrásból származó himalájai sót használjon. Egyes termékeket tévesen hiteles rózsaszín himalájai sóként forgalmaznak, de magasabb nehézfémtartalommal, például ólommal, vagy esetleg mesterségesen színezve.
