Az elhízás és a túlsúly az elmúlt évtizedben globális problémává vált – az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 2005-ben körülbelül 1,6 milliárd 15 év feletti felnőtt volt túlsúlyos, legalább 400 millió felnőtt volt elhízott, és legalább 20 millió 5 év alatti gyermek volt túlsúlyos.
A szakértők szerint, ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, 2015-re körülbelül 2,3 milliárd felnőtt lesz túlsúlyos és több mint 700 millió elhízott. Az elhízás problémájának mértéke számos súlyos következménnyel jár az egyénekre és a kormányzati egészségügyi rendszerekre nézve.
Az elhízás következményei és egészségügyi kockázatai
Az elhízás az egyén egészségére gyakorolt hatásai miatt ad okot aggodalomra, mivel növeli számos betegség és egészségügyi állapot kockázatát, többek között:
- Szívkoszorúér-betegség
- 2-es típusú cukorbetegség
- rákos megbetegedések (endometriális, emlő- és vastagbélrák)
- magas vérnyomás (magas vérnyomás)
- Diszlipidémia (például magas összkoleszterinszint vagy magas trigliceridszint)
- Szélütés
- Máj- és epehólyagbetegség
- Alvási apnoe és légzési problémák
- Osteoarthritis (az ízületben lévő porc és az alatta lévő csont degenerációja)
- nőgyógyászati problémák (rendellenes menstruáció, meddőség)
Ezek az állapotok korai halált és jelentős fogyatékosságot okozhatnak, vagy hozzájárulhatnak ahhoz.
A szív- és érrendszeri betegségek – elsősorban a szívbetegségek és a stroke – már most is a világ első számú halálozási oka, évente 17 millió ember halálát okozzák, a cukorbetegség pedig gyorsan globális járvánnyá vált – a WHO előrejelzései szerint a következő 10 évben a cukorbetegség okozta halálozás világszerte több mint 50%-kal fog növekedni.
A megnövekedett testtömeggel összefüggő, kevésbé gyakori egészségi állapotok közé tartozik az asztma, a májzsugor és az alvási apnoe.
Az elhízás gazdasági következményei
A túlsúly és az elhízás, valamint az ezekhez kapcsolódó egészségügyi problémák jelentős gazdasági hatással vannak az egészségügyi rendszerekre, és a túlsúlyhoz és az elhízáshoz kapcsolódó egészségügyi költségek közvetlen és közvetett költségekkel is járnak – a közvetlen egészségügyi költségek magukban foglalhatják az elhízással kapcsolatos megelőző, diagnosztikai és kezelési szolgáltatásokat, míg a közvetett költségek a csökkent termelékenységből, a korlátozott aktivitásból, a hiányzásokból és az ágyban töltött napokból eredő jövedelemkieséshez, valamint a korai halálozás miatt kieső jövedelemhez kapcsolódnak.
Az elhízás meghatározása
A WHO meghatározása szerint a túlsúly és az elhízás olyan rendellenes vagy túlzott zsírfelhalmozódás, amely kockázatot jelent az egyén egészségére.
A túlsúly és az elhízás számos krónikus betegség, köztük a cukorbetegség, a szív- és érrendszeri betegségek és a rák kialakulásának fő kockázati tényezője, és míg korábban csak a magas jövedelmű országokban volt probléma. Mára a túlsúly és az elhízás drámai mértékben elterjedt az alacsony és közepes jövedelmű országokban.
Ezek az országok most a betegségek „kettős terhével” szembesülnek, mivel miközben továbbra is küzdenek a fertőző betegségek és az alultápláltság problémáival, a krónikus betegségek kockázati tényezői, például az elhízás és a túlsúly gyors növekedését is tapasztalják, különösen a városi környezetben.
Az alultápláltság és az elhízás gyakran egymás mellett fordul elő egyazon országban, egyazon közösségben, sőt, még egyazon háztartásban is, és ezt a kettős terhet a nem megfelelő szülés előtti, csecsemő- és kisgyermekkori táplálkozás, majd a magas zsírtartalmú, energiadús, mikrotápanyagokban szegény élelmiszerek fogyasztása és a testmozgás hiánya okozza.
Az elhízás mérése
Az elhízás durva lakossági mérőszáma a testtömegindex (BMI), amely a testsúly és a testmagasság egyszerű mutatója, amelyet a felnőtt lakosság és az egyének túlsúlyosságának és elhízásának osztályozására használnak – a személy kilogrammban kifejezett testsúlyát elosztják a méterben kifejezett testmagasság négyzetével (kg/m2).
A BMI a túlsúly és az elhízás leghasznosabb népességszintű mérőszáma, mivel mindkét nemre és a felnőttek minden korosztályára azonos, de csupán durva iránymutató, mivel nem biztos, hogy a különböző egyéneknél azonos mértékű elhízásnak felel meg.
A WHO meghatározása szerint az a felnőtt, akinek a BMI-je 25 és 29,9 között van, túlsúlyos – az a felnőtt, akinek a BMI-je 30 vagy magasabb, elhízottnak számít – a 18,5 alatti BMI-t alulsúlyosnak, a 18,5 és 24,9 közötti értéket pedig egészséges testsúlyúnak tekintik .
A BMI viszonyítási alapot nyújt az egyéni értékeléshez, de a szakértők azt gyanítják, hogy a krónikus betegségek kockázata a lakosság körében 21-es BMI-től felfelé fokozatosan növekszik.
A túlsúly és az elhízás mérése 5 és 14 év közötti gyermekeknél kihívást jelent – a WHO gyermeknövekedési standardjai tartalmaznak BMI-táblázatokat csecsemők és kisgyermekek számára 5 éves korig. A gyermekkori elhízás a felnőttkori korai halálozás és fogyatékosság nagyobb esélyével jár együtt.
A gyermekek és tizenévesek BMI-tartományait úgy határozzák meg, hogy figyelembe veszik a fiúk és lányok testzsírjának normális különbségeit, valamint a testzsír különböző életkorokban tapasztalható különbségeit. Bár a BMI korrelál a testzsír mennyiségével, a BMI nem közvetlenül a testzsírt méri, és egyes emberek, például sportolók BMI-je túlsúlyosnak minősítheti őket, noha nincs felesleges testzsírjuk.
