A szulfitok olyan kémiai tartósítószerek, amelyeket számos élelmiszerben használnak, beleértve az italokat, például a bort és a sört is. A feldolgozott élelmiszerekhez azért adják őket, hogy növeljék eltarthatósági idejüket, sőt egyes gyógyszerekhez is, hogy stabilan tartsák őket. A szulfitok egyes embereknél, főként az asztmásoknál allergiás reakciókat válthatnak ki. A szulfitokra érzékeny emberek gyakran tapasztalnak az ételallergiásokhoz hasonló allergiás reakciókat.
A szulfitallergia tünetei
A szulfitallergia tünetei lehetnek enyhék vagy mérsékeltek, és nagyon ritkán súlyosak. A szulfitérzékenység főbb tünetei a következők:
- Emésztési tünetek – hasmenés, gyomorgörcsök, hányás és hányinger.
- Bőrtünetek – vörös és viszkető bőr, kiütések és csalánkiütés
- Légzőszervi tünetek – zihálás, légzési nehézség, köhögés, mellkasi szorító érzés.
- Szorongás, sápadtság és gyengeség.
- Anafilaxiás sokk – nagyon ritkán, súlyos és halálos kimenetelű allergiás reakció alacsony vérnyomással és rendkívüli légzési nehézséggel járhat, ami eszméletvesztéshez vezethet.
Szulfitokat tartalmazó élelmiszerek és gyógyszerek
A szulfitok olyan élelmiszerekben vannak jelen, mint a parmezán sajt, a gomba és egyes erjesztett élelmiszerek. A tartósított ételek és italok, például a bor, az almabor, a sör, a kolbászok, az üdítőitalok, a hamburgerek és az aszalt gyümölcsök általában magas szulfit-tartalmúak. Szulfitot rejthetnek a salátaöntetek ecet vagy palackozott citromlé formájában, a feldolgozott paradicsomszószt használó pizzák, valamint az olajbogyók, kolbászok és szószok.
A friss gyümölcsök és zöldségek, a friss húsok és halak, a friss tejtermékek, valamint a frissen készített szószok és öntetek általában szulfitmentesnek tekinthetők.
A szulfitokat számos gyógyszerhez is hozzáadják – mind a vény nélkül kapható, mind a vényköteles gyógyszerekhez. Jelen lehetnek a hányás és hányinger ellen felírt gyógyszerekben, antibiotikumokban, pszichotróp gyógyszerekben, szív- és érrendszeri gyógyszerekben, infúziós gyógyszerekben, légzési problémákra szánt gyógyszerekben, fájdalomcsillapítókban, szteroidokban és érzéstelenítőkben.
Szulfit a levegőben
Az élelmiszerek és gyógyszerek mellett a szennyezett levegő is lehet a szulfit forrása. A kén-dioxid szintje nagyon magas lehet a levegőben az olaj- és széntüzelésű üzemek közelében, valamint a ködös napokon a szennyezett levegőben. A levegőben lévő kén-dioxidnak való kitettség hörgőszűkülethez vezethet még normális egyéneknél is. Asztmás egyéneknél már nagyon rövid ideig tartó kén-dioxid-expozíció is súlyos hörgőszűkületet okozhat.
A szulfitallergia diagnózisa és kezelése
A szulfit túlérzékenységet általában ételkizárással és újbóli bevezetéssel diagnosztizálják. Ez a módszer a szulfit tartalmú élelmiszerek bizonyos időre történő elhagyását jelenti. Ezeket az élelmiszereket fokozatosan visszavezetik, hogy lássák, milyen reakciót válthatnak ki.
A szulfitérzékenységet ételkihívás segítségével is diagnosztizálják. Ennek során nagyon kis mennyiségű szulfitot fogyasztanak, miközben az alany allergológus megfigyelése és szoros felügyelete alatt áll. Amennyiben nem jelentkezik reakció, a szulfit mennyiségét lassan növelik, amíg el nem érik a biztonságos expozíciós szintet. Bármilyen reakció esetén gyógyszert adnak a tünetek visszafordítására.
A szulfitokkal szembeni érzékenység diagnosztizálására bőrszúrásos tesztet is alkalmaznak. Itt az allergént a bőrfelületre helyezik, és ezen a területen szúrást végeznek. Ha bármilyen bőrreakció, például dudorok keletkeznek, az szulfitérzékenységre utalhat.
A szulfitallergia egyetlen megoldása az adott allergén, a szulfit kerülése. A szulfitérzékenyeknek kerülniük kell a magas szulfit-tartalmú élelmiszereket, például a száraz gyümölcsöket, a sört, a bort és a feldolgozott élelmiszereket. A szulfitot tartalmazó élelmiszerek elkerülése érdekében nagyon fontos a termékcímkék gondos elolvasása. Az élelmiszerek címkéin a következő összetevőket kell keresni: kálium-biszulfit, kén-dioxid, nátrium-biszulfit, kálium-metabiszulfit, nátrium-metabiszulfit és nátrium-szulfit. Az asztmás embereknek rendkívül óvatosnak kell lenniük a szulfitot tartalmazó élelmiszerekkel.
A szulfit lenyelése következtében fellépő anafilaxiás reakciók azonnali sürgősségi kezelést igényelnek, beleértve az epinefrin injekciót, amelyet egyéb eljárások és kórházi megfigyelés követ. A nagyfokú szulfitérzékenységben szenvedőknek mindig maguknál kell tartaniuk adrenalint.
