A króm egy olyan fém, amelyet számos iparágban széles körben használnak. Ez egyben az egyik leggyakoribb fémallergén is. A króm megtalálható a bőrben, a cementben és más forrásokban a közvetlen háztartási környezetben.
Mind a háromértékű, mind a hatértékű krómionok felelősek a dermatitisz kiváltásáért alacsony koncentrációban. A hat vegyértékű króm a Cr(III)-mal ellentétben képes behatolni a bőrbe, ami erősebb szenzibilizáló ágenssé teszi.
A bőr cserzéséhez használt króm(III)-iont a bőr lábbelik 95 százalékában azonosították, 0,3 és 3 százalék közötti koncentrációban, 1,7 százalékos mediánértékkel. Nyomokban jelen van a króm(VI) is, amely a króm(III) oxidációjával keletkezik.
A króm a talajban is megtalálható. A króm(VI)-ion 450 ppm-ig terjedő, illetve a króm(III)-ion 65 000 ppm-ig terjedő koncentrációja azonban nem tekinthető a króm okozta allergiás kontakt dermatitisz kockázati tényezőjének.
A háztartási és tisztítószerek is gyakran tartalmaznak krómot, de ezeket nem tekintik a krómallergia kockázati tényezőjének, különösen a jelenlegi ipari célérték mellett, amely szerint az ilyen termékekben kevesebb mint 5 ppm krómot kell tartalmazniuk.
Az ilyen termékekkel való érintkezés túl rövid ideig tart, és a szintek túl alacsonyak ahhoz, hogy ilyen esetekben jelentős szenzibilizáció alakulhasson ki. A krómallergia legvalószínűbb oka a fémtárgyakkal, például ékszerekkel és más, gyakran vagy állandóan használt tárgyakkal való érintkezés. Például a fémcsavarokban és szerelvényekben található hat vegyértékű króm a krómra érzékeny betegeknél bizonyítottan bőrgyulladást okoz.
Az ilyen tárgyakkal való ismételt érintkezés a ház körül tartósan ekcémás kezeket okozhat.
A krómallergia tünetei
A krómallergia általában a következő tünetekkel jár kontakt dermatitiszként jelentkezik, de szokatlan megjelenési formái is lehetnek. Az érzékeny egyéneknél a krómtartalmú fém protézisek fájdalmat okozhatnak, amit a króm korróziós termékeivel szembeni túlérzékenység vált ki.
Azoknál a betegeknél, akiknél például teljes csípőízületi protézist végeztek, bőrelváltozások, például allergiás kontakt dermatitis, késleltetett túlérzékenységi típusú reakciók, amelyek a protézis helye feletti bőr ekcémáját eredményezik, és egyéb késői csalánkiütéses, bullózus vagy vaszkulitikus reakciók jelentkezhetnek. Egyes esetekben erythema multiforme alakul ki, míg mások egyszerűen duzzanattal kísért érzékenységről panaszkodnak.
A csípőfájdalom gyakori előfordulása a csípőprotézisen átesett betegeknél a krómallergia egy másik hosszú távú szövődményére, nevezetesen az implantátum meglazulására utalhat.
A krómallergia mechanizmusa
Az allergia mechanizmusa ilyen esetekben az immunrendszer fémionok által kiváltott aktiválásán keresztül történik. A fém antigén a fém korróziós termékei és a szervezet különböző vegyületei közötti kölcsönhatás során jön létre. Ezek viszont stimulálják a T-sejteket, ami CD4 és CD8 aktivációhoz és citokin felszabaduláshoz vezet.
A végeredmény egy késleltetett típusú túlérzékenységi reakció, amely az esetek nagy százalékában az implantátum kilökődéséhez vezet. A férfiak hajlamosabbak a krómallergiára, valamint azok, akik foglalkozásuk során krómnak vannak kitéve.
Diagnózis és kezelés
A krómallergia diagnózisa a klinikai anamnézis alapján, majd speciális allergiatesztek elvégzésével történik. Ez magában foglalja a tapaszvizsgálatot, 0,5%-os kálium-dikromát vazelinnel készített oldatával, mivel a dikromátok Cr(VI)-ot tartalmaznak. A tapaszvizsgálatot nátrium-lauril-szulfáttal és anélkül is végzik, mivel ez utóbbi erősen csökkenti a szenzibilizáció kiváltási küszöbét.
Így az 5 ppmCr(VI)-nak 1% nátrium-lauril-szulfáttal (SLS) vagy csak 10 ppm Cr(VI)-nak való expozíció ekcémás dermatitist okoz a krómra érzékeny betegeknél. Érdekes módon az ismétlődő nyílt alkalmazási tesztek, amelyek közelebb állnak a valós élethez, alacsony korrelációt mutatnak a patch-teszt eredményeivel.
A kezelés a bőr megnyugtatására irányuló helyi intézkedésekből áll, beleértve a bőrpuhító szereket, az immunreakciót megállító és csökkentő kortikoszteroidokat, valamint a másodlagos fertőzés kezelését.
Az expozíció megszüntetése szükséges, de ahol ez egyáltalán nem lehetséges, ott más módszereket kell alkalmazni a bőrrel való érintkezés megelőzésére. Ezek közé tartozik a vinil vagy gumikesztyű és egyéb védőruházat használata szükség szerint, fa vagy gumi fogantyúk rögzítése fémtárgyakra, vagy kisebb tárgyak bevonása néhány réteg tiszta körömlakkal.
