Az alvás kulcsszerepet játszik az emberi funkciókban és a megismerésben, befolyásolja a tanulást, a memóriát, a fizikai regenerálódást, az anyagcserét és az immunitást. Az alvás funkcionális szerepe jól dokumentált a fajok között, és az utóbbi időben a kutatások feltárták az alvás érzelemszabályozásban betöltött szerepét. A kettő közötti kapcsolat kölcsönös; az alvás létfontosságú a mentális és fizikai egészség szempontjából, míg az érzelmek szabályozása létfontosságú szerepet játszik az érzelmi stressz alvásfiziológiára gyakorolt káros hatásainak csökkentésében.
Hogyan befolyásolja az alvás a pozitív és negatív ingerek feldolgozását?
Széles körben elfogadott, hogy az alvásnak nagy szerepe van a napi stressz és az érzelmek feldolgozásában. A tudományos szakirodalom kimutatta, hogy az alvás alapvető fontosságúnak tűnik ahhoz, hogy képesek legyünk megbirkózni a mindennapi életben jelentkező érzelmi stresszel. Kiderült, hogy az alváshiány és az álmatlanság befolyásolja az érzelmi reakciókészséget és a szocializációt. Az alvás hatása jól dokumentált a különböző működési szinteken, például a pszichomotoros, szenzomotoros és kognitív szinteken; az érzelmi hatások azonban kevésbé leírhatóak.
Általánosságban azonban dokumentálták, hogy a negatív érzelmekre adott reakció jelentősen fokozódik, míg a pozitív eseményekre adott reakciók gyakran visszafogottak. Egy alvásmegvonásos vizsgálat megállapította, hogy a pozitív ingerekre adott válasz gyorsabb volt a negatív és semleges ingerekre kiváltott válaszhoz képest. Más tanulmányok is alátámasztották ezt, és kimutatták, hogy az alvásvesztés növeli a stressz, a szorongás és a düh szubjektív jelentéseit az alacsony stresszhelyzetekre adott válaszreakciókban, és növeli a negatív ingerekre való impulzivitást. Figyelemre méltó, hogy az impulzivitás korrelál az agresszív viselkedéssel – az alvásmegvonással összefüggő tendenciával.
Egy másik alvásmegvonásos vizsgálatban 33 résztvevőn ismételt funkcionális mágneses rezonancia képalkotó (fMRI) vizsgálatokat végeztek, hogy meghatározzák a 42 órás alvásmegvonás és az alvás utáni regenerálódás hatását az agyi válaszokra és a cirkadián ritmusra 33 egészséges résztvevőnél. Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők érzelmi distressz érzése (negatív affektus) viszonylag stabil maradt az első nap folyamán, később jelentősen romlott az alvást jelző cirkadián ritmusukban az első és a második melatonin beindulása után.
Az alvás megzavarása vagy megvonása számos pszichiátriai rendellenesség tünete és kockázati tényezője is. Gyermekekkel és fiatal felnőttekkel végzett vizsgálatokban az elégtelen alvás az ingerlékenység, agresszió és frusztráció érzése mellett növelte a zavartság, a düh és a depresszió előfordulását. Ez már egy éjszaka alvásmegvonás esetén is előfordult; az alanyoknál a szorongás, a depresszió és a paranoia pszichopatológiai iskoláinak növekedése volt tapasztalható. Ugyanebben a kutatócsoportban az alvásmegvonás összefüggésbe hozható volt a hibáztatás elfogadásának csökkent képességével.
Az alvásmegvonás hosszú távú hatása a mentális egészségre
Az alvászavarok akadályozzák a jó közérzetet, és befolyásolhatják az affektív zavarok, például a depresszió kialakulását és prognosztikai kimenetelét. Mivel mind a gyors szemmozgású (REM), mind a nem-REM (NREM) alvás segít az érzelmi és motivációs késztetések modulálásában, ez a két alvási fázis nagyobb érzelmi kapacitást és alkalmazkodóképességet tesz lehetővé az ébrenlét alatt. Az egészséges alvás helyreállítja a funkcionális agyi aktivitást és az adaptív feldolgozást. A mediális prefrontális kéreg-amygdala kapcsolatok integritása fontos az érzelemszabályozási folyamatokban. Valóban, egy éjszaka alvásmegvonás 60%-os felerősödést vált ki az amygdala érzelmileg negatív képekre való reakcióképességében egy normális alvással töltött éjszakához képest.
A szabályozás másik fő szempontja a kortizol hormon szabályozó hatása, amely részt vesz a stressz és az érzelmekkel szembeni reaktivitás szabályozásában. A melatonin, amely képes szabályozni a kortizol reakcióját, a cirkadián zavarok forrása, és magyarázatot ad az érzelmi reaktivitás változására és a cirkadián ciklus megváltozására az alvásmegvonás következtében – ami az érzelmi diszreguláció forrása.
Az érzelmi reakciókészség és a félelemre adott válaszreakciók fokozódása mellett az alvás negatív kilátásokat és fokozott szorongást is okozhat. A kutatások összességében azt mutatják, hogy az alvásmegvonás növeli a jövőbeli eseményekkel kapcsolatos aggodalmat, különösen, ha az alanyok általában hajlamosak a szorongásra. Az egyik ilyen vizsgálatban az alvásmegvonásról megállapították, hogy növeli az anticipációs szorongást. A 18 egészséges fiatal felnőtt agyszkennelését, akik érzelmileg nyugtalanító vagy érzelmileg semleges tartalmú képeket figyeltek, az anticipációs szorongás kiváltására használták. A képek megtekintése előtt a jól kipihent, majd alváshiányos alanyok minden képsorozat előtt vizuális jeleket kaptak, amelyek a kiváltandó érzelmet (semleges, negatív vagy bármelyik) jelezték. Az anticipációs jelre adott agyi aktivitás nagyobb volt, amikor a résztvevők alváshiányos állapotban voltak a jól kipihent állapothoz képest, és ez kifejezett volt a feszültséggel teli várakozásban várakozó résztvevőkre adott válaszként. Ezek a válaszok különösen kifejezettnek bizonyultak az amygdalában és az inzuláris kéregben. Ez különösen felerősödött azoknál az alanyoknál, akikről azt jelentették, hogy eredendően szorongóak. Ennek a különbségnek a magyarázatát az amygdala, az érzelmi irányítóközpont változásainak tulajdonítják. Itt az alváshiányos résztvevők 60%-kal nagyobb aktivitást mutattak ezen a területen a jól kipihent állapothoz képest. Ráadásul az alvásmegvonás megzavarja az amigdala és a mediális prefrontális kéreg közötti kapcsolatot – ez a terület szabályozza az amigdala működését. Az alvásmegvonás hatására az amigdala túlreagál a negatív ingerekre, mivel elszakad azoktól az agyi területektől, amelyek normális esetben mérséklik a reakcióit.
Az alváshiány az empátia és az érzelmi felismerés csökkenésével is összefüggésbe hozható; ezért a rossz alvás csökkentheti a párkapcsolatban a partnerek közötti megértést, növelve a konfliktusok lehetőségét. A csökkent empátia és empátiás pontosság összefüggésbe hozható a félreérthető kommunikáció megnövekedett szintjével és a konfliktus során a megtorlásra való hajlam növekedésével is. Ezek a hatások egy másik megállapításhoz kapcsolódnak; már egyetlen éjszaka alváskiesés is rontja a problémamegoldást, súlyosbítva a konfliktus megoldására való képtelenséget.
Az alvásvesztés veszélyezteti az optimális hatékony működést, befolyásolja az érzelmek generálását, az érzelmek szabályozásának és kifejezésének képességét. Egyetértés van abban, hogy a megfelelő mennyiségű alvás minden éjszaka elősegíti a jobb hangulatot és az egészséget.
