Az álmok az alvás során fellépő mentális tevékenységek olyan időszakai, amelyek során az alvó személy képzeletbeli és látomásos élményeket él át. Az álmok mögött álló tudomány korlátozott, és a pontos funkció továbbra is tisztázatlan – de a kutatások fényt derítettek az álmodás mögött álló néhány mechanizmusra.
Az álom az alvás gyors szemmozgású (REM) szakaszai során fellépő mentális tevékenység gyűjteményére utal, amelyben a mentális képzelet, gondolatok, látomások és érzések „valóságosnak” érzékelhetők. Az álmok tudományos tanulmányozását oneirológiának nevezik, és különbözik az álmok értelmezésétől, pl. a pszichoanalízistől, amely inkább kvalitatív/szubjektív jellegű.
Alvás és álmodás
Az álmok jellemzően a REM-alvás során jelentkeznek – az alvás azon szakasza, amely leginkább hasonlít az ébrenléthez. Ez nem jelenti azt, hogy az álmok nem fordulnak elő az alvás más részeiben, például a lassú hullámú alvásban (SWS); ezt nem-REM alvásnak nevezik, de általában hétköznapibbak a REM alvás során előforduló álmokhoz képest.
A REM-alvás egyik legfontosabb jellemzője, hogy a test egyfajta bénulásba (REM-atónia) kerül, ahol a motoros neuronok nem stimulálódnak. Így az álmokat az alvó egyén jellemzően nem hajtja végre.
Kimutatták, hogy az álmok az előagyból erednek, míg maga a REM-alvás az agytörzsből. Léziós vizsgálatok kimutatták, hogy az előagy sérülése vagy károsodása az álmok hiányát eredményezi még REM-alvás jelenléte esetén is. A mediális prefrontális kéreg és az elülső cinguláris kéreg más sérülései azonban valóban növelhetik az álmok gyakoriságát és élénkségét, és akár ébrenlétben is fennmaradhatnak.
A REM-alvás során mind az acetilkolin, mind a dopamin szintje megemelkedik, az acetilkolin aktív állapotban tartja az agyat (mint az ébrenlétben), a dopamin magas szintje pedig hallucinációkkal van összefüggésben (mint a skizofrénia vagy az LSD által kiváltott hallucinációk esetében). A hallucinációkhoz hasonlóan az egyén a látomásokat „valóságosnak” érzékeli, és úgy gondolják, hogy a dopamin szerepet játszik ebben az élményben.
Az acetilkolin és a dopamin emelkedése mellett csökken a szerotonin, a hisztamin és a noradrenalin (noradrenalin) szintje, mivel ezek az átvivők tartanak minket „ébren”. Ezért paradox a REM-alvás, mivel az agy „ébren” van, de a test „alszik”.
Az álmodás egyéb formái közé tartozik a világos álmodás és a rémálmok. A lucid álmodás a REM alvás és az ébrenlét közötti állapot, amelyben „irányíthatjuk” az álmainkban zajló elbeszélést. A rémálmok negatív álmok, amelyek kellemetlenek lehetnek, és ezek időnként előfordulhatnak, különösen akkor, ha stresszes vagy, ha érzelmi problémáid vannak, vagy ha bizonyos gyógyszereket vagy drogokat használsz. Az ugyanarról a történetről vagy élményről szóló ismétlődő rémálmok pszichológiai problémára utalhatnak, amely egy életeseményt vagy esetleg fizikai betegséget is tükrözhet.
Az álmodás funkciói
Még mindig nem tudjuk teljes mértékben, hogy miért álmodunk, vagy mi a fő céljuk, de az a tény, hogy elsősorban (de nem kizárólag) a REM-alvás során fordulnak elő. A REM-alvásról úgy gondolják, hogy fontos a normális testfiziológiában, mivel a REM-alvás elvesztése és/vagy megvonása az életminőség romlásával jár – fizikailag és mentálisan egyaránt.
Így az álmodás egyfajta módja lehet annak, hogy a szervezet lehetővé tegye a kulcsfontosságú neurotranszmitterek és testi funkciók (javító mechanizmusok) helyreállítását, ami ébrenlétben nem történhet meg. Emellett kulcsszerepet játszhat az emlékek és a tudás/készségek megszilárdításában is.
Míg az álmodás funkcióinak tanulmányozása nehézkes és a minták mérete korlátozott, számos kutatás és bizonyíték van arra vonatkozóan, hogy mi történik, ha nem álmodunk (az emberek célzott felébredésével, amint az emberek a REM-álomba készülnek). A konkrét hatások közé tartozik a koncentráció hiánya, a feszültség, a szorongás, a hangulatváltozások és a súlygyarapodás. Az „aludj rá egyet” kifejezés akkor is igaz lehet az álmokra, ha olyan problémával vagy dilemmával szembesülünk, amelyet át kell gondolni, mivel ez lehetővé teszi a jobb koncentrációt és a szervezett gondolkodást, ahelyett, hogy szorongás vagy stresszhelyzetben hoznánk döntéseket.
Az alvásmegvonás az Alzheimer-kór fokozott kockázatával is összefügg, mivel alvás közben az agy hatékonyan képes a béta-amiloidot a glimfatikus útvonalon keresztül kiüríteni, de az alvás károsodása (akár egyetlen éjszaka is, különösen a középkorúaknál) az amiloid kiürülésének csökkenéséhez vezethet, és növelheti az Alzheimer-kór kockázatát. Hogy ez közvetlenül a REM-alvással és az álmodással vagy az alvás más részeivel függ-e össze, még nem ismert, bár az egyéb bizonyítékok alapján nagyon valószínű, hogy az alvás az, amikor az ilyen hatások jelentkeznek.
Összefoglalva, az álmodás elsősorban a REM-alvás során következik be, amikor az agy leginkább hasonlít az „ébrenléthez” annak ellenére, hogy a test bénult állapotban van. Maga a REM-alvás az agytörzsből ered, míg az álmodás az előagyból. Az álmodás pontos funkciói vitatottak és nem teljesen ismertek, de az alvás és az álom megvonásával kapcsolatos tanulmányok összefüggésbe hozzák a gondolkodás zavarával, a szorongással, a hangulatváltozásokkal és a súlygyarapodással.
Az alvás funkciói közé tartozhat az emlékek és az új ismeretek/készségek megszilárdítása is. A technológia és a tudomány fejlődésével az álmodás mechanizmusai és pontos funkciói a jövőben egyre nyilvánvalóbbá válnak.
